Még a Janikovszkyban láttam, hogy az alsósok úgy csitítják a gyerekeket, hogy felteszik a kezüket.
Mikor átkerültem a Szászba, nem is tudom, hogyan, de jött ez a doga. Néha felmerül bennem, mi van, ha nem én találtam ki, de mivel szakirodalmat nem olvasok, ezért csak az marad, hogy valakitől láttam hasonlót, és magamévá tettem.
A spanyol viasz élménye megvan, ez a lényeg.
Szóval, elsőként felteszem a kezem, amit a gyerekek tíz msodperces késéssel észrevesznek, és elcsöndesednek. Ha mégsem, akkor felírom a D betűt a táblára (filc hiányában egy papírra).
Ezután jön az O meg a G, és végül az A.
Ha a gyerekek a DOGA felírást látják a táblán, akkor a következő órán dolgozatot írnak szigorított feltételekkel.
A módszer nagyon hasznos, mert nekem nem kell kiabálnom, és az osztály magának intézi el a hangoskodókat.
Imádom, mikor elkezdik mondogatni, hogy fogd már be, mert már fent van a kutya; vagy nem igaz már, hogy miattad írjunk; vagy nem látjátok, fent van a tanárnő keze...
Egy kollégámról tudok, aki próbálta átvenni, de őt benyelték a gyerekek, és a dogából dolgozatot faragtak, és továbbra is kiabált.
A PanoDráma csapata a Tanulni, tanulni előadás előtt velem is készített interjút, amiben többek között ezt a módszert is elmondtam. Mikor az előadáson láttam és hallottam magam, olyan volt, mint egy dicséret az ellenőrzőmbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése