avagy a nyelvi projekt
nem volt benne előre megfontolt szándék, csak úgy, egy három évvel ezelőtti napon kipattant a fejemből a nyelvi projekt ötlete. a gyerekek nem tanulják se a magyar nyelvtant, se az idegennyelveket, és egyáltalán nem gondolkodnak azon, milyen csoportösszetartó erő feszül a közösen használt nyelvben. én persze gondolkodom ilyeneken, mert addig sem ökörségeken gondolkodom. szóval valahogy kitaláltam azt, hogy találjunk ki egy nyelvet, egy köszönést, elköszönést, és egy száz szóból álló szótárat. a jobb esetben tíz tanórára is elnyújtható projekt során a gyerekek csoportokban dolgozva alkotják meg a csoportjukhoz tartozó szavakat. pl.: 20 főnév mély hangrendű magánhangzókból és zöngés mássalhangzókból. mindig felhívom a figyelmüket arra, hogy valóban gyakran használt szavakat fordítsanak le a kitalált nyelvünkre, de eddig mindhárom alkalommal kisült, mennyire hagyománytisztelő gyereknyelvük van. mint egy alsósnak. nadrág, szoknya, autó, asztal...sebaj.
a csoportok szavait összesítem, a szótárat a következő órán kiosztom, és onnantól kezdve azon ügyeskedünk, hogyan lehet használhatóvá tenni a mi kis nyelvünket. rájövünk a toldalékok, kötőszók, névelők valódi szükségességére, szükségtelenségére; hogy a magyar nyelv mennyire más, mint az angol, a német vagy az olasz; hogy a tagadást, a kérdést, az időket és módokat mennyire egyszerűen is egyértelművé lehet tenni. Két-három problémázós óra után már jöhet a mondatkészítés, a fordítás, a szódolgozat...
ami a projekt kapcsán évről évre megerősít a hitemben, az a köszönés. azzal a három osztállyal, akikkel már alkottunk közös nyelvet mindig így köszönünk. jó ideig. közösséggé varázsol minket a csumesz bogyesz a folyosókon, a lépcsőn és az utcán is. nekem például nagy könnyebbség lesz húsz év múlva is, mert így legalább tudni fogom, ki is köszön rám.
nem magázó, nem is tegező, tiszteleten és egy közös élményen alapuló gesztus.
imádom, mikor elköszönésnél gondolkodnak, hogy melyik is az a szó...merthogy nem bicoké...ja megvan, koblész, tanárnő, koblész gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése