Úgy szeretnék én is úgy röhögni, hogy folyjon a könnyem! Vagy legalább sírni, vagy valami. Magamon kívül rekedtem, és néha kurvára zavar, hogy mások annyira magukon belül vannak, amennyire én nem tudok. Lassan már nincs egy természetes gondolatom se, csak a pátosz, csak a megoldás. Nem tudok röhögni, és talán azért nem, mert nem bírnám abbahagyni a sírást. Talán ha elröhögném olyan igazán magam, akkor kifolyna minden, s beismerném, hogy az apám egy növény, és gyakorlatilag soha többet nem lesz az Apám, és soha nem lesz képes helyrehozni azt, amit elbaszott annyi éven át. Gyakorlatilag félárva lettem, aki időnként meglátogat egy virágot.
