és bennem van még ugyanannyi,
a félúton jàrok veled,
és mikor megkérem a kezed
mindig igen a vàlasz,
még akkor is, mikor nem értem.
Aztàn mondod, hogy a pólómat
szagolgatnàd,ha meghalok,
én meg kitömnélek, és mindenhova
magammal vinnélek,
és nevetünk,
és fogod a kezem,
és az egész olyan jó.
Bennem van már negyven,
és bennem van még ugyanannyi,
és otthon vagyok veled,
és màr egyre többször értelek,
ha nem is, akkor is.
Vàrunk együtt egy kislànyra,
hogy az otthon neki is mi legyünk,
és tartjuk egymàsban a lelket,
hogy nekünk ez is sikerülhet,
és majd bújunk bele egymàsba,
a hatalmas nagy àgyba,
ami mindennek a közepe,
benne én, és benne Te.
Bennem van màr negyven,
és bennem van még ugyanannyi.
a félúton jàrok,
és otthon vagyok.
i
Màr többször megnőtt mellettem a hajad.
Emlékszem, mikor először tényleg meglàttalak.
Karikákat tekertél belőle,
és a csuklód szerepet jàtszott a mozdulatban.
Pillanatok műve volt.
ii.
Megnőtt mellettem a melled.
Együtt vàrtuk az okàt
két hónapon àt boldogan,
veronai pizzàval,
paloznaki tànccal,
apàvà és anyàvà éregetve,
hogy aztàn elengedjük.
Az okot, a magzatot,
akitől a tested is még
hosszan búcsúzott.
Eszembe jut.
Eszembe jutunk.
Még érzem
az akkori magunk,
ha meztelenül
vagyunk.
iii
Mikor alszol,
nagyon tudsz aludni,
én meg nézlek.
Megvagy mindenem,
és még kutyànk is,
két macskànk is,
biztonsàgunk
és vàgyunk is.
iv
Làtni akarom, ahogy öleled a lànyunk,
mert az ölelésed figyel ràm.
Akarom làtni, ahogy ölel a lànyunk,
mert az ölelésed keretet ad a mesének.
Akarom ölelni mindkettőtöket,
mert el tudom képzelni, hogy az még több.
v
Van az érintésedben valami transz,
pedig az én vagyok. De most tényleg,
honnan van ez az erő belőled?
Mintha így làtnàl legtisztábban,
s szavak helyett is ez mutatna meg jobban.
Talàn te is szuperhős vagy?
