Hangyányi epilóg

Fej, tor, potroh. Isten, mindennapok, szex. Grafológia. Anya, én és Apa. Múlt, jelen, jövő. Fejem, torom, potrohom.

5.

Bedobod magad a gépbe, és keresed az átalakításhoz legmegfelelőbb gombot. A tested már beszorult a lelkedbe, az átalakítás megkezdődött, és látod a kivetítőn azt, amire mindig is vágytál. A lelked átsüti minden porcikádat, felperzseli a sérüléseket, míg te csak fekszel a gépben, a sült hús szagú nirvánában, és időnként megfordul benned a gondolat, hogy félsz, hogy nem tudod, mi vár rád abban a világban, ahol nem a test uralja a lelket. Érzed, mindent érzel. Te nyomtad meg a gombot, és nem fordulhatsz vissza. Szabaddá válsz, és ez szokatlanul nagy fájdalom. Búcsúzol mindentől és mindenkitől, testi léted minden érintésétől, és még egyszer utoljára összeszarod magad.