A Thália Új Stúdiója, amit nem tudom, most hogy hívnak, a legjobb hely volt a Tháliában. Ott volt a Vagina monológok, a Kövek a zsebben, a Fürdőszoba, a De mi lett a nővel? és kedvenc darabom, aminek nem jut eszembe a neve...de, a Nénikém és én...na, azon úgy sírtam, mint egy gyerek.
Na de, tegnap megnéztem a Rövidet, és mivel a keresőm éppen mást keres, ezért kénytelen vagyok emlékezetből ajánlani.
Három nő, akik leisszák magukat a sárga földig, miközben az iszákos szeretőikről és férjeikről beszélnek. Kezdetben a közönség helyeslően bólogat - gondolom én-, mert ezeket az iszákos férfiakat hagyták el a nők. Aztán, ahogy tűnik el a vodka, úgy jön elő kettőjükből az őszinteség, mert mindegy is, hogy mit tettek ezek a férfiak, de nagyon szerették őket, és hát mindegy, hogy iszik vagy nem, csak szeresse, illetve még jobb, csak hagyja, hogy szeressék.
Ki az, aki igazán szeret? Mit jelent a szerelem? Mennyire kell kiakadni a megcsaláson? Az idő szépíti meg a dolgokat, a jelen sivársága, vagy azok a dolgok tényleg szépek voltak valójában? Kinek mi a tűréshatár?
Jó volt ott üldögélni Garai Judittal, a dramaturggal, ugye, Juci, de büszke vagyok rád, és hallgatni az ő belsőkörös nevetésüket, sustorgásukat; és közben abszolút nézőként élvezni azt a folyamatot, ahogy három színésznő a szondaképes szintről eljut az alkoholmérgezés határáig alig pár deci víztől. Chaplinnek is tetszett volna, ahogy Györgyi Anna bejön egy fonalkutyával, és alig negyed óra múlva már megy a dilidöli őszinteség és kitárulkozás.
Szép volt a három Ulickaja-novellából Juci által írt szöveg, szép volt a színészi játék, szépek voltak a színésznők, szép volt a rendezés, szép volt a fiú a keretben...hát mi kell még?
Tömör volt és nyomatékos.
Külön élmény, és nekem végülis az előadás emlékezetéhez tartozik, hogy Kálmán János három év után is képes volt udvarolni nekem, ami az abszurditásán túl, felidézte bennem a 2008/2009-es színházi évadot, a betoncsókos társulati bulikat, a díszítők mackósságát, a Juditok uralmát, a művészeti titkári és kapusi múltam minden jobb - és ballépését.
Visszatérve és zárva magát az előadást, merthogy a legtöbb, ami színház esetén felmerülhet, és bennem most ez így is van: Megnézném még párszor.
http://www.thalia.hu/index.php/main/program/rovid_2236
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése