Felnőtt bábok

Te most gyűlölsz?
Mit számít az?
Számít.
Hogy tudd, mennyire érezd magad rosszul?
Lehet.
A gyűlölethez erő és egy biztosnak hitt tudat kell. Nekem az most nincs.
Akkor nem gyűlölsz?
Nem. Még nem.
És fogsz?
Lehet.
És akkor mit érzel?
Ürességet. Elvettél valamit, amit a magaménak tudtam. Úgy tudtam a magaménak, ahogy a szemem vagy a kezem. Az enyém. Hozzám tartozik. Elvetted magadat tőlem. És most nincs semmi.
Nem akartam ezt.
Tudom. Remélem. Nem akartad. Mégis félrevezettél. Azt mondtad, nincs semmi baj, csak nem vagy jól. És én azt hittem, szükséged van rám.
Sajnálom.
Igen, tudom. Most még sajnálod. Látod, hogy nekem ez rossz, és emiatt sajnálod. Aztán majd egy nap fekelsz, és nem fogod sajnálni. Így van ez. Mint egy betegség. Görcsölsz pár napig, hullámzol, emlékezel és felejtesz, megnőnek a túléléshez szükséges dózisok, és lecsökken a visszahúzó erő. Szabad leszel.
És te?
Én ugyanígy.
Hiszel abban, hogy egyszer majd újra találkozunk, ha annak úgy kell lennie?
Te meg én nem fogunk újra találkozni. Addigra én egy más ember leszek, akiben már nem vagy ott. Nem leszel se a szemem, se a kezem. És te benned sem lesz belőlem már semmi. Mi nem fogunk újra találkozni. Akik mi voltunk, az elmúlik. Már is múlik. Foszladozik, mint a köd, és egyre tisztább lesz az út, amin el kell indulnunk, és egyre kevesebb a köd, amiben feltartottuk egymást.
Igen, ez most szép volt.
Igen, neked ez a köd egyfajta börtön volt, nekem pedig egy illúzió. Ebben a ködben én vőlegény voltam, te pedig a menyasszonyom, aki majd egyszer mindenkinek jól megmondja, hogy én vagyok neki a legfontosabb.
Nem tudtam ezt mondani.
Tudom. Most már tudom. Csak nagyon becsaptál. Vagy becsaptam magam. Ezzel a köddel. És most nincs se köd, se kedvem menni az úton, ami megint elvezet valami bizonytalan irányba.
Igen. Nekem most pont erre van szükségem. Nem szabad tudnom, mi van előttem, nem kell segítség, nem kell biztonság. Meg kell találnom magam.
Hát menj. Nem hiszek abban, hogy az ember meg tudja találni magát, de hiszek abban, hogy minél többet tapasztalsz, annál jobban fogod tudni, ki vagy. Nem kell megtalálni, csak megérteni.
És veled mi lesz?
Én maradok. Figyelem magam, és, ha úgy érzem, ideje lépni, akkor lépek.
Leszel még szerelmes. Te olyan vagy.
Ahogy te is.
Lehet.
Most nem vágyom rá. Elégett.
Mint a főnix.
Lehet.
És fogsz majd emlékezni rám?
Mindenkire emlékszem. Rád is fogok. Egy leszel a könyvek közül, akik írtak engem, s akiket én is írtam. Fel foglak lapozni, amikor fellapozom magam, és hallani fogom a nevetésed, látni fogom a szemed.
Én is emlékezni fogok rád.
Az nem számít. Nincs szükségem rá. Én nem akarok egy könyv lenni a többi mellett. Nem akarok magamra úgy gondolni, mint egy régi szerelemre. Nem akarom, hogy tudd, ki vagyok, ki voltam, mit adtam. Nem akarom, hogy mesélj rólam az utánam következőknek. Nem akarok emlék lenni.
De azok leszünk. És ez így van. Ahogy te is mindig meséltél a régikeről, és meghallgattad az én történeteimet is, úgy engem is mesélni fogsz. És én is téged. Ha nem is hangosan mindig, de ott leszel. Sokszor, sokfelé ott leszel.
Ezt nem akarom hallani. Ha így lesz, hát legyen így.
Most ideges lettél?
Igen, mert elvetted a végtelenséget belőlem. És most még úgy is beszélsz, mintha ez természetes lenne.
De hát természetes.
Nekem nem. Mégha én is benne vagyok ebben az egészben, akkor sem.
Jó, akkor nem mondom.
Nem akarok már beszélgetni.
Pedig mindig jó volt veled beszélgetni.
Nem akarom a múlt időt sem.
Jó, akkor leteszem.
Tedd.
Vigyázz magadra!
Te is. Mintha ez jelentene valamit.
Sajnálom, én csak jót akartam. Nem akartalak bántani, csak megfulladtam.Te mindig annyira tudtad, hogy mit akarsz tőlem, magadtól, hogy látod a jövőt, mit kéne tenni ahhoz, hogy minden úgy legyen, ahogy az neked tetszik. Én nem.
Igen, tudom. Sajnálom, hogy nem vettem észre magam. Börtön lettem neked.
Nem ezt mondtam.
Mindegy. Tedd le!
Jól van. Akkor szia.
Szevasz.

Mit mondott?
Semmit. Ne foglalkozz vele!
Oké, nem kérdeztem semmit.
Na, ne haragudj. Nem akartalak megbántani. Csak akarta tudni, hogy hogy vagyok. Hogy jól vagyok-e, meg ilyenek.
És jól vagy?
Persze, hogy jól vagyok. Különben nem lennék itt veled.
Remélem is!
Na, öltözz fel, szívjunk el egy cigit, és menjünk el moziba.
Éhes is vagyok.
Jó, mert én is. Akkor eszünk is valamit.
Jól van, de gyere vissza egy kicsit.