2014. március 15., szombat

Szemüveg



Mikor nincs rajtam, homályosan látom csak a világot,. A távolságok illúzióvá válnak, a formák színekké, és a sziklaszilárd pontok, célok szabadosan úsznak az elérhetetlenben.
Szemüveg nélkül festőivé válnak a képek, meghallom a neszeket, felfigyelek az illatokra, és jobban tudom szorítani az ismerőst, taszítani az ismeretlent.
A szemüveg rám kényszeríti a világot a maga nemtelenségében. Matematikai egyenletként várja el tőlem az eredményeket, beszámoltat a napokról, hetekről, hónapokról; elém tolja a határidőket, a társadalom bosszantó elvárásait.
Szemüveget kéne hordanom, de nem teszem. Nekem szépek a színekké vált formák, a közeli távolságok, és nem zavar, ha az én utam hosszabban vezet valahova, mint másé.
Szemüveg nélkül senki sincs egyedül, ha úgy akarom. Belenézek a dolgok mélyébe, és megduplázom a dimenziókat. Egy másik világban élek, ahol mindennek inkább mélysége van, mint felszíne, és nincsen sík csak domború és homorú.
Szeretem, ha nem torzítja el a tekintetem az üveg. Azt mutatom, ami vagyok, és szeretem távolról nézni az eseményeket. Ha közel engedem őket, bekerülnek abba a világba, amiben nincs semminek meghatározott helye, de mindennek lehet keresnivalója. Állandóan nyüzsgő kis szoba ez a világ. Felbolydul ébredéskor, és a bútorok, tárgyak szaladgálni kezdenek, hogy estére újrarendeződjenek; a papírokat felkapja az új nap, és megkérdőjelezi a szavakat.
Szemüveg nélkül hosszú percekbe telik rányitni magam a világra. Hosszan próbálkozom összehangolni az agyféltekéket, de a logika és az absztrakt feszt hadakoznak egymással.
Aztán sikerül. A szoba megnyugszik valamennyire, és készen áll arra, hogy befogadja az újabb emlékeket. Figyel. Mindennek karnyújtásnyi távolságon kívül kell maradnia. Karnyújtáson belül nehéz eligazodnom és eligazítanom, s könnyebben botlok bele, esek át az átrendezett bútorokon. Megzavarja a fejemet a dolgok közelsége, s próbálom újra kitúrni őket a vonalon túlra.

Most sincs rajtam a szemüveg, és valami karnyújtáson belül rekedt. Ellenáll annak, hogy kitoljam. Sokféle szín, hang, illat egyszerre, és vagy átölelem vagy tovább küzdök, hogy végre visszatoljam abba a megnyugtató távolságba, ahonnan talán könnyebb megfejteni a pontos paramétereket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése