2016. március 5., szombat

Öt pad Egerben



Az első padon idős házasok ültek. Kívülről legalábbis ezt lehetett róluk gondolni. Ruházatuk alapján azt mondanám, hogy kevés nyugdíjból, de elégedetten élnek, legalább két gyerekkel, és legalább hat unokával valami környéki kis falu egyik udvaros házában, ezer éve, a napi rutinnak és az ünnepeknek áldozva az életüket.
Az urat Jánosnak hívták, és két hete ismerkedett meg Erzsébettel a neten. Mindketten özvegyek, és olyan társra vágytak, akivel lehet üldögélni a padon, aki nem vár nagy dolgokat, de észreveszi, ha a másiknak szüksége van rá.

A második padon egy család ült. Kívülről legalábbis ezt lehetett róluk gondolni. Az apa nagyon fess volt, frissen nyírt hajjal, szemüveggel, ápolt, drágaórás kézzel. Olvasott. Újságot. Az anya a pad másik oldalán pakolta a táskájából a szendvicseket. Negyvenes, dekoratív nő volt, de szemmel láthatóan inkább már anya, mint nő. Dús haját összefogva hordta, öltözködése is inkább praktikus volt, mint fess. A két gyerek közöttük üldögélt. A kisebbik fiú az apját leste, és próbált beleolvasni az újságba, hátha ezzel magára tudja terelni a férfi figyelmét. Közben lóbálta a lábát, egyik kezével babrálta a kabátja zsinórját, másik kezével meg tolta egyre feljebb magát, hogy még jobban bele tudjon látni abba, amit az apja olyan komolyan néz. A másik fiú már evett. Mintha a világ legjobb dolga lenne az evés, úgy evett. Nem vett tudomást sem a testvéréről, sem az anyjáról, sem az apjáról, csak evett.
A férfit Márknak hívták. Két hete jött rá, hogy a felesége már nem szereti, és találkozgat az egyik osztálytárs apukával. Nem tud ellene tenni, mert megint utazik, és megint sokáig lesz távol. Szégyelli, de a fiait, Ádámot és Marcit hibáztatja mindenért. Míg ők nem voltak, a felesége, Fanni, mindig vele utazott, bejárták az egész világot, és mindenhol szeretkeztek, ahol csak lehetett. Néha ott is, ahol nem.

A harmadik padon egy rokker lány ült. Legalábbis ezt lehetett róla gondolni. Fekete bakancshoz, fekete farmer, fekete pulóver, bőr és fém ékszerek, színesre festett haj, lila füles, nagy fekete háti táska. Valami régi könyvet olvasott, közben dohányzott. Olyan magányosnak tűnt és olyan elveszettnek, ahogy a korabeli tinédzserek tudnak csak magányosnak lenni és elveszni. A meg nem értett magányosok, akik összeverődnek, és együtt beszélik meg, hogy miért is olyan nagyon nehéz az élet a szülők, a suli, a szerelem meg az elvárások miatt.
A lányt Elvírának hívták. Fél éve halt meg az öccse. A zeneművészetin tanul, két hangszeren játszik, időnként zenét szerez, és két hete kezdte el olvasni az öccse kedvenc regényét, a Gyűrük urát. Lassan halad vele. Schubertet hallgat.

A negyedik padon egy fiatal pár ült. Legalábbis ezt lehetett róluk gondolni. A fiún öltöny volt. Fekete, elég elegáns, kicsit olyan, mint amiben az ember az államvizsgájára megy. A lányon is kosztüm, kicsit kevésbé elegáns, de mindenképp különleges alkalmakra tartogatva. Egyikük lábbelije sem illett az öltözetükhöz. A fiún fekete műbőr cipő volt, enyhén sportos beütéssel. A lányon egy barna félcsizma, kicsit már meleg ehhez az időhöz. A fiú ölelte a lány vállát, a lány hozzábújt a fiúhoz, mint egy kismacska, és a fiú kezét nézte. Nem nagyon vettek tudomást a világról.
A fiút Dávidnak hívták. Két hete költözött Egerbe Sajókazáról, és egy órája vette feleségül Barbit, akivel tizenhét éves koruktól kezdve együtt voltak. A családjaik nem örültek a kapcsolatuknak, és így az esküvőt nem is mondták el nekik. A szakiskolás osztályfőnökük és Barbi legjobb barátnője voltak a tanúik.

Az ötödik padon egy nagymama ült. Legalábbis ezt lehetett róla gondolni. Nagymamás volt a ruhája, a cipője, a sminkje, még a haja is. Sokat nézte az óráját, időnként elővette a nyomógombos, kinyithatós mobilját, és szomorúan, aggódva visszatette.
Panninak hívták. A harminc éve nem látott nagy szerelmét várta, Katát, akivel olyan sokáig hitték, hogy lehet közös jövőjük, hogy még repülőjegyet is vettek Amerikába. Aztán Kata eltűnt. Panni sokáig kereste, várta, aztán feladta. Évek múlva hozzáment a legjobb barátjához, akivel örökbe fogadtak egy testvérpárt, s már három unokájuk is van. Két hete kapott levelet Amerikából. Kata vonata késett. Tizenkét percet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése