Az
első padon idős házasok ültek. Kívülről legalábbis ezt
lehetett róluk gondolni. Ruházatuk alapján azt mondanám, hogy
kevés nyugdíjból, de elégedetten élnek, legalább két
gyerekkel, és legalább hat unokával valami környéki kis falu
egyik udvaros házában, ezer éve, a napi rutinnak és az ünnepeknek
áldozva az életüket.
Az
urat Jánosnak hívták, és két hete ismerkedett meg Erzsébettel a
neten. Mindketten özvegyek, és olyan társra vágytak, akivel lehet
üldögélni a padon, aki nem vár nagy dolgokat, de észreveszi, ha
a másiknak szüksége van rá.
A
második padon egy család ült. Kívülről legalábbis ezt lehetett
róluk gondolni. Az apa nagyon fess volt, frissen nyírt hajjal,
szemüveggel, ápolt, drágaórás kézzel. Olvasott. Újságot. Az
anya a pad másik oldalán pakolta a táskájából a szendvicseket.
Negyvenes, dekoratív nő volt, de szemmel láthatóan inkább már
anya, mint nő. Dús haját összefogva hordta, öltözködése is
inkább praktikus volt, mint fess. A két gyerek közöttük
üldögélt. A kisebbik fiú az apját leste, és próbált
beleolvasni az újságba, hátha ezzel magára tudja terelni a férfi
figyelmét. Közben lóbálta a lábát, egyik kezével babrálta a
kabátja zsinórját, másik kezével meg tolta egyre feljebb magát,
hogy még jobban bele tudjon látni abba, amit az apja olyan komolyan
néz. A másik fiú már evett. Mintha a világ legjobb dolga lenne
az evés, úgy evett. Nem vett tudomást sem a testvéréről, sem az
anyjáról, sem az apjáról, csak evett.
A
férfit Márknak hívták. Két hete jött rá, hogy a felesége már
nem szereti, és találkozgat az egyik osztálytárs apukával. Nem
tud ellene tenni, mert megint utazik, és megint sokáig lesz távol.
Szégyelli, de a fiait, Ádámot és Marcit hibáztatja mindenért. Míg ők nem voltak, a
felesége, Fanni, mindig vele utazott, bejárták az egész világot,
és mindenhol szeretkeztek, ahol csak lehetett. Néha ott is, ahol
nem.
A
harmadik padon egy rokker lány ült. Legalábbis ezt lehetett róla
gondolni. Fekete bakancshoz, fekete farmer, fekete pulóver, bőr és
fém ékszerek, színesre festett haj, lila füles, nagy fekete háti
táska. Valami régi könyvet olvasott, közben dohányzott. Olyan
magányosnak tűnt és olyan elveszettnek, ahogy a korabeli
tinédzserek tudnak csak magányosnak lenni és elveszni. A meg nem
értett magányosok, akik összeverődnek, és együtt beszélik meg,
hogy miért is olyan nagyon nehéz az élet a szülők, a suli, a szerelem meg az
elvárások miatt.
A
lányt Elvírának hívták. Fél éve halt meg az öccse. A
zeneművészetin tanul, két hangszeren játszik, időnként zenét
szerez, és két hete kezdte el olvasni az öccse kedvenc regényét,
a Gyűrük urát. Lassan halad vele. Schubertet hallgat.
A
negyedik padon egy fiatal pár ült. Legalábbis ezt lehetett róluk
gondolni. A fiún öltöny volt. Fekete, elég elegáns, kicsit
olyan, mint amiben az ember az államvizsgájára megy. A lányon is
kosztüm, kicsit kevésbé elegáns, de mindenképp különleges
alkalmakra tartogatva. Egyikük lábbelije sem illett az
öltözetükhöz. A fiún fekete műbőr cipő volt, enyhén sportos
beütéssel. A lányon egy barna félcsizma, kicsit már meleg ehhez
az időhöz. A fiú ölelte a lány vállát, a lány hozzábújt a
fiúhoz, mint egy kismacska, és a fiú kezét nézte. Nem nagyon
vettek tudomást a világról.
A
fiút Dávidnak hívták. Két hete költözött Egerbe Sajókazáról,
és egy órája vette feleségül Barbit, akivel tizenhét éves
koruktól kezdve együtt voltak. A családjaik nem örültek a
kapcsolatuknak, és így az esküvőt nem is mondták el nekik. A
szakiskolás osztályfőnökük és Barbi legjobb barátnője voltak
a tanúik.
Az
ötödik padon egy nagymama ült. Legalábbis ezt lehetett róla
gondolni. Nagymamás volt a ruhája, a cipője, a sminkje, még a
haja is. Sokat nézte az óráját, időnként elővette a
nyomógombos, kinyithatós mobilját, és szomorúan, aggódva
visszatette.
Panninak
hívták. A harminc éve nem látott nagy szerelmét várta, Katát,
akivel olyan sokáig hitték, hogy lehet közös jövőjük, hogy még
repülőjegyet is vettek Amerikába. Aztán Kata eltűnt. Panni
sokáig kereste, várta, aztán feladta. Évek múlva hozzáment a
legjobb barátjához, akivel örökbe fogadtak egy testvérpárt, s
már három unokájuk is van. Két hete kapott levelet Amerikából.
Kata vonata késett. Tizenkét percet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése