Költészet napjának

Még hinni kell, mert látod, megjött a tavasz is!

Még hallgass meg, nem mondtam el mindent,

s talán pont az a szó segít, amit most mondanék,

vagy csak azért hallgass meg, mert addig is vagy,

s addig is érzem, hogy vagyok, vagyunk, leszünk.

Kedvelem azt, aki bölcs, és szeretni tanít, érted?

És a szívem élve keresztre feszít, és vacog a fán,

és gyerekszívvel  fontosnak látszik, és játszik,

egyre, egyre játszik egy toronyban, és szertenéz,

és nem lelé honját a hazában, mert basznak,

takarítani legalábbis, én meg még ordítok,

és toporzékolok, és egyre jobban szeretem

a gyerekeket, mert édes emlékem is annyit ér,

hogy se bal, se jobb, sorsom sem adnám,

tudd meg, mert bennem él minden,

s amíg élek, én ilyen bolond leszek,

s néha semmi értelme semminek,

néha az alfából lesz az omega,

az alanyból meg a tárgy,

s néha nem te,

ha nem

én.