Emlékeztek? http://www.youtube.com/watch?v=EgcI0RuVHUU
Holnap leszek 32, és ezt az egész világ megünnepli:
Transzformersz
Anya, én nekem sose lesz
olyanom, ami Öcsinek ott van,
és miért nem, kérdem én,
s kértem én, de nem lett,
szóval én akkor most,
hogyan is vagyok,
ha belenézek a tükörbe?
Szép, szép, de ki is vagy te,
ki vissza nézel, hol is vagyok
benned én, és mikor is lesz
az én ott a tükörben?
Mindegy, a napok telnek,
van aki tudja, van aki sejti,
van aki meg
és van aki félreérti.
Az idegenek néznek,
keresik az elsődleges
és másodlagos jeleket,
hát mellem az van, tessék,
most örülsz?
A fiúk nem sírnak,
szokás mondani,
hát itt jegyezném meg,
hogy nem kéne ráerőltetni
a fiúra a vagányt,
a lányra meg a szoknyát,
hadd döntse már el
az a csöpp gyerek, hogy
akar-e a sztereotípiának felelni
meg vagy egy kicsit másképp élni
át az életet az életén,
mert ha hontalan vagy
két nem között,
akkor az azért nem olyan egyszerű,
és magad helyett arra figyelni,
hogy a család ne szégyellje
magát helyetted is,
ha már megint nem illesz a képbe,
és ha nem lennék
annyira magyar,
elmennék külföldre,
hogy Bangladesben éljem meg
magam, vagy itt vagy ott,
hova pénzért mennek az emberek,
én meg mennék, hogy végre az legyek,
akin nem keresik a válaszokat,
és nem kell műtét, hogy döntésre
jussak,
ahol én csak én vagyok,
és te pedig azzal vagy elfoglalva,
hogyan lehetnék én is meg te is
az aki, és arról beszélni,
hogy de szeretnék egy kutyát,
hogy mekkorát táncoltam az éjjel,
hogy kezdek megöregedni,
és mikor ülök a tévé előtt,
arra gondolok, de jó lenne
egy kis popcorn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése