Ilyenek vagytok ti emberek!

Sokan kérdezik, hogy ki pénzeli az Amnesty-t. Nem azt kérdezik, hogyan segíthetnének, hanem, hogy igaz-e, hogy a Soros támogatja, meg, hogy libsi, meg egyébként is, kinek van ideje mások sorsával foglalkozni, mikor az övé sem rózsás. Furák az emberek.
 Egy 12 éves kislány Ózdon a drámatáborban egy mondatos szerepet kapott, de azóta is mindig a fejemben van: Ilyenek vagytok ti emberek. Ahogy ezt mondta! Ezt a kislányt Dzseninek hívták, és azóta meghalt leukémiában, és nagyon sokszor jut eszembe. Olyan vadóc volt, annyira szeretnivaló, hogy mikor megtudtam, hogy meghalt, szégyelltem magam, hogy nem tettem érte egy kicsit többet, hogy tudja, mennyit jelentett nekem ő, mit tanultam tőle az életről, és mit jelent nekem az a hülye mondat.
Nem mindenkinek adatik meg az a csoda, hogy farkasokat tanítson, s akinek megadatik, azok közül is túl sokan, csak kutyát akarnak belőlük nevelni. Pedig a farkas gyönyörű, minden, ami vad gyönyörű és veszélyes, mert szembe megy a társadalmi elvárásokkal.
Hogy jön ez az Amnesty-hez? Az emberi jogok megtanítanak arra, hogyan becsüld meg magad és a másikat is. Nem kell semmi más, csak az, hogy tudd, mindenki a saját életének a főszereplője, és meg kell ismerni egymást ahhoz, hogy eldönthessük, akarunk-e szerepet a másik filmjében, vagy akarjuk-e bevenni a másikat a filmünkbe.
Nagyon szeretném, ha több olyan embert ismernék, aki képes arra, hogy puszta emberi önzésből jót tegyen más emberekkel. Mert ugye önzetlen jócselekedet nincs.
Itt van ez a Levélíró Maraton. Komolyan mondom, mikor megismertem az egészet, olyan volt, mint egy mese. Sok ember ír levelet, és ettől valakit kiengednek a börtönből, valakinek meg kivizsgálják az ügyét. Levelek miatt. Megismertem olyan sorsokat, amikre nem lehet azt mondani, hogy na és, nekem is van bajom. Mert nem. Kurvára nem. És hálát adok az Istennek, hogy nekem nem kellett átélnem semmi olyat, amit nekik; hogy még mindig az lehet a legnagyobb bajom, hogy a magánéletemben eligazodjak.
Mindenki megérdemli, hogy jól érezze magát a filmjében; de mindenkinek kötelessége másokat is segíteni abban, hogy az jól érezze magát az ő filmjében.
Úgyis meghalunk, de jobb esetben úgy halunk meg, hogy hagyunk legalább egy mondatot vagy gesztust valaki másban.