Emlékszem, amikor még nem voltam az, aki most vagyok, tudjátok, nem voltam férfi, és csak éppen rájöttem arra, hogy ez az út áll előttem. Akkor ismerkedtünk meg. Én az irodában dolgoztam, és ő egyre többet volt bent, és olyan jó volt az illata, és olyan különleges volt, ahogy nevetett, és az egész lényét átjárta valami nagyon izgalmas és teljes valóság, hogy beleszerettem. Nem tudtam, hogy ő mit gondol felőlem, de egyszer olyan hosszan néztem, hogy biztos rájött, és voltunk együtt órát tartani, és ahogy nevetett az ebédlőben! Ha láttátok volna!!!
- Papa, ezt már nagyon sokszor elmesélted. Meséld el most inkább azt, ahogy elvetted feleségül a Mamát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése