Rossz példa a jó példának

Mondjátok meg, hát mellébeszélek én? Iszom én bort, ha vizet prédikálok? Prédikálok én vizet a bor helyett? Nem vagyok tökéletes, ez nyilvánvaló. Hibáztam. Megbántottalak téged és téged is, na meg őt és őket is. Nem mindig tudtam helyesen dönteni, és a belső törvényeimet mindig jobban tiszteltem, mint a külsőt...vagy nem így van? Nem veszem elég komolyan az életet? Nem gondolkodom eleget azon, mi a jó és mi nem az? Nem szeretek eléggé, ha azt mondom szeretek? Ha ígértem valamit, betartottam-e? Tudom, hogy némileg elhasználódtam ennyi év alatt, és a szívem sem a régi, és nagyon sok már az emlék a szelektívben, és képtelen vagyok leállni a neveléssel, és türelmetlen vagyok a szánalmas felnőttek szánalmasságával szemben, de könyörgöm, hát nem szánalmasak? Csinálnak boldogtalan gyerekeket, akikkel nem szeretnek foglalkozni; arcokat mutatnak ide és oda is, beszélnek mindig fölöslegesen, magukat többre tartják a gyereknél, mentséget találnak mindenre, ujjal mutogatnak mindenkire, kétszínűen repkednek, mint a lepkebőrbe bújt moly, és olyan nagyon szerencsétlenek, hogy egy váratlan öleléssel el lehet hallgattatni az összeset.